Holográfia

Holnap megnyílik "A holográfia hajnala és horizontja" kiállítás. Ezen alkalomból Dr. Bendzsel Miklóst, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökét kérdeztük Gábor Dénes találmányának fontosságáról, tudományos és kulturális örökségünk ápolásának szükségességéről.

A holográfia hajnala és horizontja címmel a holográfia technológiájáról rendez 2011. szeptember 23-ától kiállítást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. A tárlat apropója, hogy a feltaláló, Gábor Dénes munkáját idén negyven éve ismerték el Nobel-díjjal is. Miért tartja fontosnak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, hogy elismert magyar tudósainkról és feltalálóinkról ilyen formában megemlékezzen?

A nemzeti kultúra és tudomány – beleértve a magyar találmányok és technológiák hosszú sorát, Irinyi János hangtalan gyufájától Jedlik Ányos idén 150 éves dinamóján át akár éppen Gábor Dénes holografikus képalkotásáig – osztatlan örökségünk, a magyaroké és az emberiségé. Az alkotókedvhez és a kreatív erőfeszítések hazai folytatásához, a közös múltból a közös jövő építéséhez követhető példákra, a tudatos érvényesülés mintáira is szükség van. Rendezvényeink ezt a célt szolgálják – amolyan „nyitott napok” keretei között, hiszen a szellemi tulajdon védelmének, az innováció fortélyainak is szükségük van hatásos „cégérre”…

Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke

Mit gondol, napjainkban mekkora jelentőségű Gábor Dénes találmánya?

Gábor Dénes fizikai elvet, felismerést és műszaki megoldást, sajátos elrendezést kombinálva egy új technológia alapjait teremtette meg. Miközben a hétköznapi alkalmazásai gyönyörködtetnek, ez a találmány például az archiválás, a memória-eszközök számára kevésbé nyilvánvaló, ám valóságos kincsesbánya! Úgy vélem, még évtizedeken át szolgálhat az alapelv új és új alkalmazásokat.

Ön szerint mi magyarok mennyire vagyunk büszkék hazánk kiváló tudósaira?

Utcanevek, vetélkedők, évfordulók, díjak. Mindezekkel büszkélkedhetünk ugyan, de azt a nemzeti öntudati színvonalat nem értük el, amely az ír, a skót, a svájci vagy éppen a különféle skandináv nemzeti emlékezet kapcsán megejtő elkötelezettséget és művelődési irányvonalat mutat. Bankjegyeinken, nemzeti alapítványainkban, ösztöndíjrendszereinkben, vagy éppen az áldatlan sorsú műszaki muzeológia infrastrukturális adottságaiban – szemben az idézettekkel – még a hiányok a szembeötlőbbek. Hivatalunk ezért is dolgozott ki egy kormányzati-akadémiai projektben elképzelést a világhírű alkotóink virtuális „dicsőségcsarnokáról”, s hisszük, hogy az újra lendületet vett országkép/márka-építésben is támaszkodhatunk műszaki nagyjaink örökségére.

A holográfia technológiája meglehetősen sok területen bukkan fel a hétköznapokban, elég, ha csak a bankkártyákon elhelyezett biztonsági jelzésekre gondolunk. Ön szerint az emberek mennyire vannak tudatában annak, hogy a hologramok ennyire szervesen a mindennapok részei?

Látható, hogy a természettudományos és műszaki ismeretterjesztés reneszánszát éli. A nagysikerű külföldi csatornák hazai változatai, a klasszikus folyóirataink (Természet világa, Élet és Tudomány) nyomtatott és online kínálata, az új magazinok (legújabban a BBC Science Focus magyar kiadása) sokat tesznek és tehetnek azért, hogy a hétköznapok sodrásából kiemeljék az arra érdemes jelenségeket, találmányokat, leleményeket. Így gyorsulva javulhat közös figyelmünk, tudatosságunk – végső soron joggal elvárható önbecsülésünk.

A technológiát a hamisítás elleni küzdelemben is használják. Mint a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület elnökhelyettese, mondana néhány példát erre?

A holográfia a képes technológiák okos parametrizálhatósági tulajdonságait is birtokolja. Akár kriptográfiai célokat is szolgálhat. Nyilvános tapasztalatul elég azonban akár a hazai hangfelvételhordozók legális, tiszta forrásból származó holografikus címke példáját felhoznom.

Kinek ajánlaná a holográfia kiállítást?

A Kossuth-téri metrókijárat lépcsőgalériája már bizonyította: meghívónkkal mindenkihez szól(hat) a kimagasló műszaki teljesítmények művelődéstörténetileg is jól, attraktívan felidézett históriája vagy továbbélő karrierje… Mégis: célcsoportul szívesen választanám a 10-25 év közötti tanulóifjúságot (Gábor Dénes 10 évesen szabadalmaztatta „Aeroplán körhintáját”!) és a politikai döntéshozókat…

Tavaly Bláthy Ottó Titusz születésének 150. és a nevéhez kötődő találmány, a transzformátor feltalálásának 125 éves évfordulójáról emlékeztek meg kiállítás formájában. Idén Gábor Dénes és a holográfia a téma. Van esetleg már tervük a jövő évre is?

Tekintettel arra, hogy hivatalunk a gazdaság innovatív serkentése mellett a kreatív iparágak és a kultúra lendületben tartásáért is érez indíttatást és felelősséget, valószínű, hogy a tudomány és a művészet kölcsönhatásainak gazdag kínálatából fogunk választani 2012-ben.

Már csak néhány nap, és a nagyközönség előtt is megnyílik "A holográfia hajnala és horizontja" című kiállítás. Közösségi oldalunkon már láthattok fotókat a lázas építkezésről, de készültünk más ízelítővel is.

Az alábbi videó egy 1972-ben készült interjú részlete, amelyben Sas Elemér Gábor Dénest a holográfiáról és egyéb munkáiról kérdezi. A teljes beszélgetést a kiállításon megnézhetitek, most álljon itt néhány gondolat arról, "hogy támadt a találmány".

A Sokszemközt - tudósokkal című műsorba készült interjú során Gábor Dénes, mint évtizedek óta Angliában élő, Nobel-díjas magyar származású tudós és a londoni Imperial College alkalmazott elektronika professzora nyilatkozik.

Miután az elmúlt hetekben beleástuk magukat a holográfia alapjaiba és történetébe, ma egy új témát indítunk: a holográfia felhasználási területeibe pillantunk be néhány bejegyzés erejéig. Kezdjük is, az egyik legelterjedtebb iránnyal, amiről talán nem is gondolnátok, mennyire alapvető része a mindennapjainknak.

Első feladatként mindenki vegye elő a személyigazolványát, diákigazolványát, jogosítványát, bankkártyáját, és mondjuk ezrest vagy annál nagyobb címjegyű bankjegyet, és keresse meg, mi a közös bennük! Igen, mindegyiken van egy holografikus címke, ami biztonsági jelzésként és hamisítás elleni védelemként funkcionál.

A holográfiát az 1980-as évek óta használják hamisítás elleni védelemre. Elsőként 1982-ben a MasterCard bankkártyákra kerültek holografikus jelek, majd 1983-ban a VISA is elkezdte alkalmazásukat. A gyógyszeripar 1988-ban (Glaxo), a pénzverdék 1989-től (osztrák 500 shilling) használják. Ma már a személyigazolványtól kezdve az útlevélig a legkülönbözőbb személyi okmányokat, a bankjegyeket és egyéb fizető eszközöket, gyógyszereket, szoftvereket, CD-ket, DVD-ket, elektronikai cikkeket, autóalkatrészeket, ruházati cikkek címkéit stb. látják el hologramokkal, hogy a hamisítást akadályozzák, de legalábbis könnyebben megkülönböztethetővé tegyék a hamisítványokat az eredeti cikkektől.

A holográfia sikere a biztonságtechnikába annak köszönhető, hogy a hologramok gyakorlatilag egyáltalán nem hamisíthatók, hiszen alapjellemzőjük, hogy ezekről tökéletes másolat csak az eredeti hologram birtokában készíthető. Legyen szó szinte bármilyen nyomdatechnikai eljárásról, száz százalékig azonos másolatot csak az eredeti gyártó tud készíteni.

Fontos előnye a hologramoknak, hogy rendkívül sokoldalúan és költség hatékonyan használhatók. A legkülönfélébb anyagok és termékek csomagolása, nyomtatása, címkézése esetében alkalmazható az eljárás. Ráadásul, amellett, hogy olyasvalami, ami a hétköznapi fogyasztók számára is könnyen felismerhető, más biztonságtechnikai megoldásokkal is kombinálható. Jó példa erre az alábbi videó, amely egy olyan holografikus fóliát mutat be, amelyre nanotechnológiás eljárással olyan egyedi biztonsági jelzést nyomtak, amely csak UV-fényben válik láthatóvá.

Kép forrása: ePayment News, hlhologram.com

Gábor Dénes életéről és munkásságáról szóló sorozatunk harmadik részéhez érkeztünk ma el. Miután az első részben fiatalságáról és iskoláiról írtunk, a második részben az iskolapadtól a holográfia ötletéig tekintettük át életét, ma a korszakalkotó ötletet követő pályáról emlékezünk meg.

Egy héttel ezelőtt ott hagytuk abba történetünket, hogy 1947 tavaszán egy teniszpályán született meg a holográfia elmélete Gábor Dénes fejében, miközben az elekronmikroszkóp képalkotásának javíthatóságán gondolkozott, majd egy év kísérletezést követően publikálta és szabadalmaztatta találmányát.

Gábor az 1948-as évben döntött úgy, hogy megválik a British Thomson-Houston Társaságtól. Londonba költözött, hogy az Imperial College (balra) elektronikai docenseként elektronoptikát tanítson. Ekkor, bő 15 évre elvesztette érdeklődését a holográfia iránt, amelynek oka az a már többször említett probléma, hogy az ötlet megszületésekor nem állt rendelkezésre olyan koherens fényforrás, amellyel valódi hologramokat lehetett készíteni. Gábor Dénes figyelme az 1960-as években terelődött ismét tulajdon találmánya felé, amikor a lézer megalkotásával elhárult az említett akadály.

Közeli barátja, Thomas Edward Allibone szerint az egyetemi légkör nagyon serkentően hatott Gáborra. Feleségével közel lakott munkahelyéhez, ezért több szabad ideje maradt gondolkozásra, ráadásul számos ifjú elmét gyűjthetett maga köré, akikkel az őt foglalkoztató problémákon dolgozhatott. Egyes anekdoták szerint Gábor Dénes szigorúan ügyelt a napi rutinjára: naponta borotválkozott, amiről azt állította, hogy ekkor jutnak eszébe legjobb gondolatai, sőt a szokás hasznosságára állítólag rendszeresen figyelmeztette a szakállas egyetemistákat is. 

1958-ban az alkalmazott elektronika professzorává nevezik ki, a tanítástól ezzel együtt visszavonul, de 1967-es nyugdíjba vonulásáig aktív kutatómunkát végez egyetemi laborjában. Ekkor többek között olyan kérdések foglalkoztatják, mint a sík televízió képcső megalkotása. Neki magának végül is nem sikerül az Imperial College falain belül megalkotnia a technológiát, de az első sík képcső működése, amelyet később a Sinclair mutatott be, Gábor elvein alapszik.

Az ötvenes évektől a fizika mellett új téma is elkezdik foglalkoztatni: nevezetesen a társadalom jövője. Fizikusi és feltalálói minősége mellett szociális íróvá avanzsál. 1963-ban megjelent, Találjuk fel a jövőt! (jobbra) című könyvében a társadalmat fenyegető problémákról – az atomháborúról, a szegénységről, a társadalmi egyenlőtlenségről, az energiaforrások lehetséges kimerüléséről – értekezik, miközben hangsúlyozza a tudósok és feltalálók társadalmi felelősségvállalásának szükségességét. Ezt a művét két további könyve is követi a témában. 1970-ben adja ki Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk című kötetét, majd 1972-ben publikálja Érett társadalom című munkáját.

Miközben Gábor oktat, kutat és publikál, a tudományos közösség is rádöbben milyen nagy jövő rejlik a holográfia technológiájában. Ennek köszönhetőn, hogy 1971-ben Gábor Dénes ötletét a legnagyobb tudományos elismeréssel jutalmazzák: „a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért” fizikai Nobel-díjat kap.

Az 1971. év Nobel-díjasai balról jobbra: Simon Kuznets (közgazdaság), Pablo Neruda (irodalom), Earl Sutherland (orvostudomány), Gerhard Herzberg (kémai) és Gábor Dénes (fizika)

Gábor Dénes 1967-ben vonult nyugdíjba. Bár szabadideje jelentős részét Olaszországban töltötte, tanácsadóként részt vett az Imperial College falain belül zajló, valamint az amerikai CBS Laboratories elektronikai kutatásaiban is.

Gábor Dénes 1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett. Öt évvel később, 1979. február 9-én hunyt el Londonban.

Forrás: Holográfia és Humanizmus (Novofer, 1998), Wikipédia, gabordenes.mtak.hu

Játékot hirdettünk a Facebook oldalunkon! A nyereményjáték fülre kattintva egy, a holográfia témaköréhez kapcsoló három kérdéses kvízt tettünk közzé. A helyesen válaszolók között pedig Gábor Dénes Találjuk fel a jövőt! című könyvének egy-egy példányát, a kiállítás logójával ellátott pólókat, és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala logójával ellátott pendrive-okat sorsolunk ki.

A kvíz mától kezdve a kiállítás zárásáig érhető el. Heti hét pólót, öt könyvet és 3 pendrive-ot ajándékozunk azoknak, akik tudják a mikor és a ki kezdetű kérdésekre a választ. A sorolásokat hetente tartjuk, tehát ha az első héten nem nyernétek, akkor ne csüggedjetek, próbálkozzatok ismét a következő héten!

A részleteket a játékszabályzatban találjátok!

Játszatok velünk!